FELHŐKÉPEK:
/Felhőalakok/
AZ OLDALAKON SZEREPLŐ FOTÓK SAJÁT KÉSZÍTÉSŰEK, IGYEKEZTEM A TÉMAKÖRÖKKEL KAPCSOLATOS SZITUÁCIÓKAT ÉS TÉMAKÖRÖKET MEGFELELŐEN ILLUSZTRÁLNI VELÜK.
Az osztályozás alapja mindeddig az alak, melyben a felhő megmutatkozik, mivel egyazon felhőképződmény más-más alakot ölt, amint azt elől vagy hárulról, jobbról- vagy balról a zenitben vagy a horizonton nézzük, könnyen átlátni, hogy a felhőalakok szigoru megkülönböztetése aránylag nehéz, így ebben egészben 10 felhőalak van elfogadva ezidáig.
A nemzetközi meteorologiai kongresszus is ajánla erra a célra, hogy a felhők elnevezésében mindenütt egységes eljárás honosodjék meg, mert különböző helyeken eszközölt megfigyelések egyáltalán csak akkor hasonlíthatók össze, ha ugyanazon fogalom számára mindenütt ugyanazzal az elnevezéssel élnek, így egy felhőatlaszt hoztak létre.
A mellékelt felhőképek jelen esetben az én fotóim, melyek nem tükrözik teljes egészében az említett felhőatlasz forma skáláját, mivel nem csak tudományos, mint inkább művészi szempontból készítettem őket.
Cumulo-Nimbus (zivataros felleg), mint hatalmas, égnek tornyosuló felhőtömeg jelentkezik, melyből zivataros jelenségek kiséretében zápor, jég esik; felül cirrus-szerü fátyolt, alul pedig nimbus-szerü képződményt mutat.
Cumulus (gomoly) télen egészen hiányzik, nyár idején pedig leggyakoribb felhőalak. A délutáni órákban fejlődik a felszálló légáramlatban és rendszerint folyton növekedik, mire este felé megint eltünik.
Alto-Cumulus v. Cumulo-Cirrus ,nagyobb bárányfelhők, melyeknél az egyes felhők jobban összefolynak és főleg a csoport közepén vaskosabbak mint a szélén, hol nem ritkán Cirrocumulusba mennek át.
A Cirrus (fodros, fürtösfelhő), hol finom fehér fonalak alakjában jelenik meg, hol kuszált pókhálónak látszik, hol pedig szalag módjára huzódik a szemhatár egy bizonyos pontja felé.
