A MAKRÓ FOTÓZÁSRÓL RÖVIDEN:
AZ OLDALAKON SZEREPLŐ FOTÓK SAJÁT KÉSZÍTÉSŰEK, IGYEKEZTEM A TÉMAKÖRÖKKEL KAPCSOLATOS SZITUÁCIÓKAT ÉS TÉMAKÖRÖKET MEGFELELŐEN ILLUSZTRÁLNI VELÜK.
A természetben, vagyis a természetes körülmények között élő állatokhoz nem könnyű közel férkőzni. Ezért a hagyományos , vagy SLR gépek esetében mindenképpen ajánlatos a teleobjektív használata. A természet fotózás több típusánál is jól használható, így az állat fózásoknál is egy 300-600 mm-es gyújtótávolságú már igen jó szolgálatot tehet. A digitális vagy kompakt gépek esetében ezt a gyújtótávot már a 26xoptikai + digitális zoom már pótolni tudja.
Makrofotónak azokat a felvételeket nevezzük, ahol a kisméretű -téma- részben vagy sokszor teljesen kitölti a képmezőt. Igaz ugyan, hogy a makrofotók érdekes témák, de még a digitális gépekkel sem könnyű valóban jó és értékes felvételeket készíteni. Ebben a témakörben van igazán nagy jelentősége a pontos expozíciónak, az élességállításnak és a tökéletes kompozíciónak Amikor valahol erről a témáról olvasunk, az az érzésünk támad, hogy igazi jó fotókat csakis profik és DSLR gépekkel rendelkezők és természetesen az ehhez tartozó komoly makroobjektívekkel készíthetünk.
Ez viszont ma már a "digitális technika" korában már egyáltalán nem igaz, ezt most csak halkan írom le, hogy ezt csak a gyártók és "a nagy tőke és technokrata köreik,valamint a kiszolgálóik" sugalják a nagyobb profit érdekében. Nem tagadva viszont azon tényt sem, hogy komoly profi munkákhoz viszont a drága akár -Hasselblad- minőségű gépek a tökéletesek. Az új digitális kompaktok 18-26 szoros optikai zoommal és optikai képstabilizátorral rendelkeznek, a makro funkció pedig már majdnem mindgyik típusnál megtalálható. Megemlíthető még itt az is, hogy ezen fotók közelpontja a 2-10 cm, ezért minden nehézség és sok-sok drága kiegészítő nélkül is közel juthatunk a témához.
A csigát, a szitakötőt, a virágzó mohát, az esőtől fénylő köveket, a ragyogó páncélú bogarakat, fűszálakon fénylő szinte gyöngyszerű harmatcseppeket és a természetnek számos sokfajta apró kis csodáját /ékszereit/, már nem is vesszük sokszor észre napjainkban, pedig ugyan olyan fontos tényezői életünknek, mint bármi más. Pedig kevés téma okozhat a fotósnak nagyobb örömet, mint ezek a színes és csillogó és alig észrevehető dolgok.
Na persze ennek az is lehet az oka, hogy manapság, már nem nagyon veszik a fáradtságot sokan, hogy a mindennapi apró-cseprő dolgainkat is kellő áhítattal nézzék, annyi más drága és csábító dolog közepette. Sokszor csak kutyafuttában "átnézünk rajtuk" és már csak kicsinységűk révén sem nézzük meg valójában őket. A színes fotók azonban mintha "nagyító alatt" mutatja meg ezeket az egyszerű és kicsiny dolgokat, a maguk teljes "anyagszerűségükben" és soha nem látott színviláguk ragyogásában.
Röviden összefoglalva, talán néhány szóban annyit mondhatatok arról, hogy mi is kell az effajta fotózáshoz, sok-sok türelem, szép fények /napfény/ vagyis erősmegvilágítás, alkalmanként az árnyékok derítése /ha van rá mód/, a közelfényképezés lehetősége, digitális gépeknél már sokszor van makro mód is. A hagyományos fényképező gépeknél pedig, előtétlencse, közgyűrű. Remek dolog, ha állványt használunk, különösen a nem mozgó tárgyaknál. Kis rekesznyílásra van szükségünk a közeli és a teljesen közeli felvételekhez, mert egyrészt a mélységélesség így is nagyon kicsi, másrészt az elmozdulás miatt az expozíciós idő csak rövid lehet. Alkalmanként lehetséges derítési mód lehet a vakuzás is, netán ha van lehetőség, akkor tükör vagy fémfólia használata. Ajánlott az egészen szűk képkivágás.
A szigorú szakmai vélemények szerint a gépek egy része nem tudnak 20-30 cm-nél közelebbi tárgyakat élesre állítani, vagyis az egyaknás tükörreflexes gépeknél használhatunk előtétet, amely megfelelőképpen eltávolítja az objektívet a gép testétől. A kompakt gépeknél meg a már említett "makro" helyzetbe állítható a fókusz, másgépekre pedig előtétlencséket tehetünk. Itt említhető meg, hogy a közelfényképezésre a tükörreflexes gépek a legjobbak, mert a keresőjükön át szinte teljesen pontosan látjuk a "valós képet". Ajánlható még a "KIHUZAT" és a "SÍN". Pontosítva a sínen csusztatva a /kihuzat-ot/ , így finoman szabályozható a nagyítás.
Egy túl mozgalmas háttér agyonütheti a közelfelvételt, de néha minimális formában kiegészítheti azt. A megvilágítás sem mindig egyszerű ilyen esetben, mivel a fényképezőgép elfogja a beeső fényt. Megoldást jelenthet ebben a szitúációban is ha vakuval világítjuk meg a témát és így választjuk meg az expozíciót, hogy a háttér elsötétüljön. A mélységélesség kitapasztalására válasszunk egy apró részletekben gazdag tárgyat!! A fókusztávolság a tárgytávolság fele legyen, így a mélységélesség mindkét felől kicsit túlmegy a tárgytávolságon.
Megemlíthetjük még, hogy akár tükörreflexes gépről, vagy komoly teleobjektívvel ellátott kompaktról van szó, 400 milliméter felett már célszerű állványt használni, mig 600 mm felett pedig szinte lehetetlen fotózni e nélkül. Ezenkívül a makrofelvételek nem képzelhetőek el stabilizátor nélkül, amennyiben nem állványról fényképezünk. A képbeállítást és a fókuszálást egyaránt segíti ez a funkció. A makrofelvételeknél a háttér nagyon könnyen alakítható. Alkalmazhatunk egy kis látószög változtatást, derítőlap beállítás változtatását , vagy egy kis ráközelítést és már meg sem ismerjük a makrofotónkat. A legmegfelelőbb a homogén háttér. A zöld különböző árnyalatai, pl. szinte minden vidám színhez jól passzol, természetes hatást kelt. A digitális fényképezőgépeknél az egyszínű háttér, problémás az auto WB /White Balance/ funkciónak. Ilyen még amikor egy vörös virág, meleg színű háttér esetén beszürkülhet, vagy szintén így járunk a homogén kék színeknél is, ha az automatára hagyjuk a WB beállítást. Ezért tehát használjuk a "napfény WB-t, így megoldható ez a probléma is.
