OLYMPUS SP-590 UZ /Ultra Zoom/-os gépem, mely egy OLYMPUS CLA-11 Konverter adapterrel /Conversion Lens/ és egy OLYMPUS TCON-17 /1.7X Tele Conversion Lens/ kiegészítőkkel nekem némileg potólja a nagyon drága, de sok mindenben valóban kiemelkedő teljesítményű gépeket.
AZ OLDALAKON SZEREPLŐ FOTÓK SAJÁT KÉSZÍTÉSŰEK, IGYEKEZTEM A TÉMAKÖRÖKKEL KAPCSOLATOS SZITUÁCIÓKAT ÉS TÉMAKÖRÖKET MEGFELELŐEN ILLUSZTRÁLNI VELÜK.
A fotós technikákról több százezer könyv és tudományos anyag jelent meg napjainkig , ezért ezt most egy oldalon bemutatni és elemezni lehetetlen volna. Megprobálom röviden, csak a témakörünkben felmerülő és abból is csak kiemelni néhány főszabályt. A természet és tájfotózás is szövevényes így csak azt a néhányat fogom kiemelni, ami egy rövid sűrítménybe belefér.
Mottó helyett csak annyit, ne feledjük, bármilyen típusú vagy minőségű a fényképezőgép, csupán eszköz a fotós kezében. A fényképeket, fotóinkat mi magunk készítjük....ezért felesleges bármilyen technikát, gépet "túlmisztifikálni" ! Az első és legfontosabb a gyakorlás a digitális fotográfiában, és a tanulás legjobb módja pedig a próbálkzás, a kisérletezés....A fényképezőgépünk az ecset vagy a szobrász véső a kezünkben és mint ahogyan ezek az eszközök is szinte észrevétlenül hajtják végre a mestereik parancsát, úgy kell nekünk is bánni tudnunk a fotó masinánkkal is. De vigyázzunk, mert egy "nagy veszély" fenyegethet bennünket, annyira beleszeretünk majd a technikába.....hogy az rabul ejt és akkor VÉGE AZ ALKOTÁSNAK !
Néhány gondolat a kompozícióról....
Különböző művészek pl. festők szobrászok hetek, hónapok fáradságos munkájával hozzák létre az alkotásaikat. A fotóművészeknek ebből a szempontból könnyebb dolga van, mivel a műveik /fotók/ a másodperc töredéke alatt készülnek el. Ezért fontos, hogy az exponálógomb lenyomása előtt végezzék el azt a tevékenységet, mint a más művészek, vagyis fektessenek megfelelő munkát a képük elkészítésébe. Tervezzék meg, gondolják végig /amennyben ezt a téma megengedi/, nézzenek a gép keresőjébe, ígyekezzenek azt viszontlátni, ami először is megérintette a szívüket és amit átgondoltak a fejükben. Keressék meg ennek a pozitív témának /főtéma/ a tökéletes elhelyezkedését a "képmezőben". A profi fotósok véleménye szerint a ".....fényképezés művészete a felesleges képelemek elhagyása a fotónkról, vagyis a -a jelentéktelen elemek kizárásának a művészete....".
Ilyenkor meg kell vizsgálnunk, hogy a KOMPOZÍCIÓ értékeinek megőrzésével, netán gyarapításával, milyen jelentéktelen részleteket hagyhatunk le a képről. Használhatunk tág rekeszt, mely csekély mélységélességgel párosul. Ha ilyen témára bukkanunk inkább járjuk körül több oldalról, náhány beállításban, fényben és más rekesszel készítsünk felvételeket róla. Na szóval ebben az esetben vannak előnyben a digitális géppel rendelkező fotósok. Ezért a plusz tevékenységünkért viszont valószínüleg a jutalmunk egy értékes, egy művész fotó = a KÉP lehet a mienk.
A fotózásnál megemlíthetünk két fontos összetevőt, a technikát és a "képi látás módot", melyek viszont sokszor nem egyforma ütemben fejlődnek. A mai túlzottan technokrata világ magával hozta a minél drágább és a minél újjabb gépek elvét, amivel nincs baj, ha vele fejlődik , alakul párhuzamosan egyfajta képi, színharmóniai és izlésbeli látás is, amihez viszont sok-sok gyakorlás és idő kell. Ezért talán elsőre úgy tünhet, túlnyomó rész a technika, holott ennek nagy része ismétlődik mint minden, amikor egy fotómasinával dolgozunk.
A rekeszelés mint a mélységélesség szabályozásának eszköze, vagy akár a zársebesség megválasztása aszerint, hogy például mekkora elmosódottságot kívánunk egy képen létrehozni, vagy egy remek kompozició beállítása egy idő után szinte már megszokottá válik. Viszont sokkal több idő kell ahhoz, hogy megérezzük, vajon miből lesz jó kép, egy remek hatásos fotó, hiszen minden tárgyi és lehetséges képi megfogalmazás új és új megoldandó probléma elé állítja a fényképészt. Ezért ajánlatos kialakítani egy sajátos egyénre szabott témakört és elkészíteni egy jövőbeli tervet.
Érdekes lehet valamilyen szembetűnő varázslatos, egyedi vagy jellegzetes dolgot lefotózni. Amikor a kép elkészítéséről gondolkozunk, itt most "az évszakokra és az időjárásra gondolok", fogadjuk el azt a dolgot, amit már egy másik oldalon elemeztem, hogy nem mindig csak a nyár a napos idő a legmegfelelőbb számunkra. Lehet az eső vagy akár a hó és a köd a viharos égbolt is remek kiegészítője a témánknak, sőt fokozhatja annak "valódi drámaiságát" !
Amikor lefotózunk egy tájat, úgy probáljuk beállítani, hogy fogalmat kapjunk annak sokszor felfoghatatlan méreteiről, tehát mindig legyen valamilyen támpont, kiinduló, ami vezeti a szemet, így legyen mondanivalónk. Ezzel mindjárt érzékelhetővé tesszük a környezetünk nagyságát és ha a gépünket az égbolt fényei felé is fordítjuk ezzel kicsit sötétithetjük a tájat és színeit, ugyan akkor érdekes égi jelenségeknek is részesei lehetünk. Ilyenek lehetnek a gomolygó felhők, a borús ég, kibukkanó nap , naplemente stb.... , persze tegyünk az objektívre "fényellenzőt".
A helyesen exponált kép se nem túl sötét, se nem világos. A helyes expozíciót a megvilágítási idő és a rekesz megfelelő beállításával érhetjük el. A gyakorlatban e két érték többfajta kombinációja is helyes expozíciót biztosít. Mivel azonban a rekesz nagysága kihat a mélységélességre, a megvilágítási idő pedig megszabja, hogy a mozgó tárgyak mennyire mosódnak el a képen, a különféle kombinációk eltérő eredményt adnak.
A legtöbb fényképezőgép a fotós dolgát megkönnyítendő különféle automatikus expozíciós lehetőségeket kínál. A rekeszprioritási módban mi választjuk meg a rekeszszámot, és a kamera automatikusan beállítja hozzá a megvilágítási időt. Az időprioritási módban a záridőt választjuk ki, és a kamera ehhez állítja hozzá a blendét.
A fókusz- vagy gyújtótávolság az objektív jellemzője, és meghatározza, hogy az objektív milyen mértékben nagyítja fel a jelenetet.
Bizonyos fényképezőgépek az optikai zoom mellett - vagy helyett - digitálisat is tartalmaznak. Ilyenkor zoomolásnál nem a fókusztávolság, csak a pixelek változnak, és a kép egyre inkább képpontjaira esik szét.
A drágább gépek már lehetőséget adnak zoomolásra, vagyis a fókusztávolság csökkentésére és növelésére, a professzionális kamerák pedig az objektív cseréjét is megengedik. A digitális fényképezőgépek gyújtótávolságát általában a 35 milliméteres kamerákéval ekvivalens értékben adják meg, mivel a legtöbb felhasználó ezeket a fényképezőgépeket szokta meg. A tényleges fókusztávolság rövidebb a 35 milliméteres gépekénél, mivel a CCD kisebb, mint a 35 milliméteres film.
A digitális fényképezőgépek alapvető alkatrészei ugyanazok, mint a hagyományos kamerákéi, az egyetlen lényeges különbség, hogy a film helyén töltéscsatolt áramkör (angol rövidítéssel: CCD) található. A CCD pixelek tömegeként érzékeli a képet, a kapcsolódó elektronika pedig kiolvassa a pixelek színét, és a kiolvasott értékeket elraktározza a memóriában.
A sokszor hallottak:.....jó és szép fényeket....mondás nem mindig tükrözi a valóságot. Az évszakok váltakozásával ez is alakul, mint minden, a fényözön vigasztalan szürkeségbe fulladhat, vége a nyárnak, vége az örömöknek. Vége a sikeres fotózásunknak ? Semmi képpen nincs ! Csak másak a fények, más fotótémák várnak ránk. Ezért most is lesétálhatunk a víz- vagy tópartokra, megnézhetjük a parti stégeket, a kikötött csónakokat, megleshetjük a vadmadarakat, a szinte ködben úszó part sejtelmes formáit, az őszi fák sokféle színeit, a leveleken és ágakon gyöngyöző vízcseppek csillogását.
Egyszóval a borult időben is rengeteg fotografálni valót találunk. De érdemes-e fényképezni ilyen szürke időben, alkalmas-e erre a gépünk. A szabadban szórt és meglehetősen gyenge a világítás. Ettől természetesen még nyugodtan fényképezhetünk, hiszen már az analóg fényképezőgépek korában sem jelentett ez problémát, hiszen csak a legérzékenyebb a / 27 DIN-es filmet/ kellett csak a gépbe rakni.....Kézből fotózhatunk tóparton, vízparton és a vízre néző meredek lejtőkön ilyen időben is valamivel több a fény, mint máshol. A víz ilyenkor is visszatükrözi a ráeső fényt, persze csak most gyengébben. ILYENKOR A JÓL EXPONÁLT SZÍNES FOTÓKON A MEGVILÁGÍTÓ FÉNY SZÍNÉBŐL ADODÓ ELTÉRÉSEK INKÁBB A FELVÉTELI KÖRÜLMÉNYEK HANGULATÁT , AZ ÉRZÉSEINKET EGY GONDOLATISÁGOT, ÉRZÉKELTETIK ÉS EZÉRT NEM BÁNTÓAK ! Így talán nyugodtan mondhatjuk ez különbözteti meg az általános képeket a már-már művészi fényképezéstől.
A lehulló esőcseppet fotózni nem mindig könnyű feladat, mégis érdemes megkisérelni, de ajánlatos kellően sötétebb tonusú hátteret választani, amelytől jól elválik az esőfüggöny. De mindenekelőtt kövér esőcseppekre van szükségünk, mint amilyenek zápor idején hullanak, különben az erősen kicsinyített képen semmi sem látszik belőle majd. A vakuvillantás megszokott módszer a mozgó célpontok "kimerevítésére", mert a gyenge vagy kevés fényben voltaképen nem a zársebesség, hanem a vakufelvillanás időtartama határozza meg az expozíciót. Ilyenkor még a leggyorsabb esőcsepp is kimerevedik, fantasztikus látvány ez, pedig a fotón látható így, a valóságban szinte soha.
