|
A TERMÉSZET FOTÓZÁSRÓL AZ OLDALAKON SZEREPLŐ FOTÓK SAJÁT KÉSZÍTÉSŰEK, IGYEKEZTEM A TÉMAKÖRÖKKEL KAPCSOLATOS SZITUÁCIÓKAT ÉS TÉMAKÖRÖKET MEGFELELŐEN ILLUSZTRÁLNI VELÜK. A FOTOGRÁFIA ALAPPILLÉREI /A fotózás alapjai/.
Mindjárt az elején megemlíteném, hogy nincsen fenntartásom a mások megállapításai és véleményével kapcsolatban, csak szeretem ha kölcsönösen meghallgatjuk és tiszteletben tartjuk a mások és egymás véleményét is. Ezért így az elején szeretném elfogadtatni azon véleményemet is, hogy nagy szükség van az "alapok" ismeretére ! Ezen ismérvek nélkül csak "vakon bolyongunk" az információk áradatában, az új technika , a új és újabb fotómasinák és kiegészítők irdatlan dzsungelében....nem is beszélve a naponta ránk zúduló szoftverek és programok hatalmas tengeréről. 
A PILLÉREKRŐL NÉHÁNY SZÓBAN: Az elsőnek tekintjük a "TÉMÁT", a második kell, hogy legyen az "ELJÁRÁS" és így a harmadik helyre került egy összetett dolog és nem utolsó sorban a "KOMPOZÍCIÓ" és a "MEGVILÁGÍTÁS" adta "ESZTÉTIKAI - HATÁS". 
Az első természetes és ezt már többször említettem, hogy erre mindenki személyesen rá fog találni, mi az ami őt érdekli, amiben ő a legjobb, vagy amiben a legtökéletesebben meg tuja mutatni magát, az "egyéniségét", mert azt ugye mindenki elismeri, hogy enélkül lehet képeket készíteni, de kiemelkedő eredményt elérni nem fogunk soha! 
A fotográfiában olyan nincs, hogy "rossz módszer", csak olyan van, hogy "rossz döntés" ! Ha valóban fényképezni akarunk, ami már eleve megadja a lényege, "fény segítségével, képeket készítünk", tehát akkor el kell ismernünk, hogy ez a cél nem lehet más, mint bizonyos tények, illetve érzések, vagy akár mindkettőnek a tőlünk telhető legtökéletesebb kifejezése, ezért fontos mindig, amit már itt is sokszor megemlítettem a fotókkal kapcsolatban és ez pedig a, hogy úgy kell fotografálnunk, hogy az mindig és mindenki számára legérthetőbb és főleg mindig "világos képi mondatokat" kell készítenünk úgy mint egy irodalmi műben. Ezért a fényképezés is a kompozíció szempontjából a "képi szókincsre és a vizuális nyelvtanra" épül ! Ezt pedig mint már gyermek korban az iskolában is folyamatos gyakorlással érhetjük el, amire jó technika mostanra már a digitális világ adta lehetőségek. 
A KOMPOZÍCIÓ terén még megemlíthetünk még fontos kiegészítő lehetőségeket, mint a "FŐ TÉMA", vagy az az alap szabály, hogy "NE HELYEZZÜNK, HA CSAK LEHET KÖZÉPRE, FŐ TÉMÁT", vagy akár az a tény is, hogy "LÁTVÁNYOS, ERŐTELJES KONTRASZT" érdekes lehet, természetesen ide tartozik a már mások által is említett " HARMADOLÁSI SZABÁLY" és végül, de nem utolsó sorban a "ELŐTÉR ÉS MÉLYSÉGÉLESSÉG" törvényszerűségei. Akit valójában érdekel a fényképezés és fotográfia végül úgy is ráfog kényszerülni ezen fogalmak valós megismerésére. Persze azt is érdemes megjegyezni, hogy mindig "FÉNYBEN" kell gondolkoznunk, ki kell hogy alakuljon egy reális és valós "FOTÓS LÁTÁSMÓD" , mert ennek hiányában, nem tudjuk igazában megmutatni, azt a "LÁTVÁNYT" amit mások is betudnak fogadni és főleg elfogadni !!! 
De természetesen tovább sorolhatjuk ezeket a kép komponálási, a téma kifejezéséhez, a látványhoz és a mondanivalóhoz kapcsolható ismérveket, tanításokat és fogalom köröket. Ilyenek lehetnek még az "ÉGBOLT", vagy még a "TEKINTETET VEZETŐ VONALAK" vagy akár a "FIGYELMET IRÁNYÍTÓ VONALAK", netán még az "ABLAKHATÁS", a kedvenceim közé tartozó "KÉPI MINTÁZATOK" , amit én a saját nyelvemen, csak "grafikai hatásnak" hívok, de említhetem még azon fotós fogalmakat, mint a "ÜRES TEREK", vagy a "NEMKÍVÁNATOS ELEMEK", ezek mind mind azért fontosak, hogy a képünk azt és úgy adja vissza a látott témából, ahogy az akkor és úgy látható volt. Természetesen amennyiben valakinek ezek a témák és a mögöttük rejlő lehetőségek és információk rejlenek, szívesen kifejtem továbbiakban azon témaköröket, amit most csak címszavakban említettem meg. 
A TÁJFOTÓZÁZRÓL PÁRMONDATBAN:
A jó tájfotó egyetlen képkockába sűríti a benyomásainkat, egy tökéletes látványba. A képek megőrzik a világról alkotott emlékeinket. Hatásos tájképet készíteni nem egyszerű, de a szemlélet és az apró trükkök mind megtanulhatók. Ez a néhány oldal nem add teljesen átfogó képet mindenről ami a "fotó tudomány oltárán" megtalálható, de azért bizom benne, hogy "kaput nyit" a jó tájfotó születésének titkára, a tökéletes fények és a kompozíció öszjátékára.
 A természet szerető és művész beálllítottságú ember szemével nézve. Mivel a természetfotózásnak rengeteg válfaja létezik, nem lehet tökéletes és csak egyfajta beállítást javasolni. A természet jelenségei igen változatos lehetőséggel látja el a fotósokat, ilyen nagyobb kiterjedésű természeti részlet a tájkép tárgya, kisebb részletei a növényfényképezés körébe tartozik. De idesorolhatjuk az élő állatok fotózását is, akik nem helyhez kötöttek és különböző körülmények között élnek. Néhány képem a természet fotózás ismert fajtáiból:  Állat fotózás Az állatfényképezés, vagyis a különféle állatok fotózása többoldalú tevékenység, nemcsak az állatok nagyságának, alakjának, külsejének jellemző sajátosságait kell megfigyelni, de ilyenkor fontos a magatartásukra is ügyelni. A világítás általában nappali fény, mert a szabadban fotózunk. A nézőpontunk megválasztásával érhetjük el, hogy a legkedvezőbb oldalvilágítást és súrolófény megfelelő írányát kaphassuk. Ellenfénnyel sok esetben szép csillogásokat érhetünk el. Sokszor probléma lehet, hogy egy zoológus, vagy egy természetbarát is elöbb kerülhet egyszerű felszerelésével is egy kiszemelt állathoz,mint egy komoly telével rendelkező fotós, ha az állatokat nem kielégítően ismeri.  Ezért van, hogy a profi természetfotósok többnyire heteket töltenek a fotózásra kiszemelt állatok környezetében, megfigyelésükkel. Ilyenkor jegyzeteket, próbafelvételeket készítenek, igyekeznek meghatározni az ideális napszakot, ídöt és helyszint, valamint a megfelelő technikát, ezután készítve el a végleges felvételt. Ezért oly sikeresek a nemzetközi természeti magazinok például a National Geographic címlapfotói.
 Sokan azt gondolják, hogy szenzációs állat felvételekhez kivételes helyszínre van szükség. Ez persze nem így van, sok /kevésbé nagyméretű/ fajt is találunk a közvetlen környezetünkben is. Az első állat felvételeinket érdemes a kissebb, a könnyen elérhető, közelünkben lévő helyeken /a kertünkben, a parkban /, vagy kirándulásaink alkalmával az erdőben, réteken, mezőn megörökíteni. Az itt élő állatok kevésbé félénkek, könnyebben megközelíthetők, kis méretük folytán jobban lefotografálhatók, valamint itt a körülmények is jobbak. Így a sikerélmény is valószínübb, mint egy nehéz terepen mint pl /lápos, iszapos, tocsogós/ terepen "cserkelni" a vadat. A több kezdő és sikeres állatfotónk tapasztalata révén, aztán majd megjöhet az önbizalmunk, a nehezen megközelíthető állatok /nagyvadak/ fényképezéséhez is. A profi természetfotósok alapvetően kétféle módszerrel kerülnek közelebb a témához. Általában megvárják míg az állat a fotós rejtekhelyének közelébe kerül, ezt hívják lesből történő fotózásnak, melynek kelléke a "lessátor". A másik mód pedig amikor aktívan az állatot kutatva közelítik meg a témát, ezt pedig "cserkelés"-nek nevezik. A cserkelés a nagyvadak fényképezésének egyik igen izgalmas része, amikor gyalogosan, néha megállva igyekeznek kicselezni ezen vadak kíváló szagló- és hallóérzékeit. Ezért ez igen időigényes, rendkívüli önuralommal járó és főleg kényelmetlen feladat.  A felső perspektíva beállítással készült fotóknál kitágul a látvány, a felületek megmutatják mélységüket és így jobban érvényesül a "térbeliség" is, ha a témát így fényképezzük. A gondos kompozíció, az ötletes beállítás a statikus témáknál ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint egy "tájfotó"-nál. Lesből fényképezve többnyire lassan mozgó, táplálkozó vagy pihenő madarakat láthatunk, ami akár viszonylag hosszú expozíciós idővel is kiexponálható. A kezdőknek vagy a 600mm-es gyújtótávolságot használóknak, a megnövelt mélységlességgel, mindenképpen ezeket a lassan mozgó, statikus fajokat és helyzeteket érdekes megtalálniuk.
 Tájfotózás A tájfotózás a természetfotósok kedvelt és igen fontos területe, mivel azt gondolhatjuk hogy ez milyen egyszerű dolog, nem kell hozzá más, csak kimenni a természetbe és kattingatni néhányat, mi ebben a nehéz? Valójában ez nem így van, jópár trükk és praktika szükségeltetik ahhoz, hogy valóban érdekes és hatásos, hangulatos és főleg értékes tájfotót alkossunk. Ugyan a tájfotózás nem tartozik a különleges felszerelést igénylő műfajok közé, de mégis ennek is megvannak a sajátos gépei és kiegészítői. Az igazi kihívást már az jelenti, ha ezt a fajta fotózást többnek tekintjük mint csupán egy puszta időtöltést, ha pl. kiállításra , vagy bekeretezve a falon szeretnénk viszontlátni képeinket. Ilyenkor már szükséges egy jó épminőséget adó tükörreflexes gép és néhány komoly objektív, ez és a digitális kompakt csúcsgépei, melyek erre a minőségre képesek és beállíthatóságra vagyis olyan színvonalra, ami ezt az igényt kielégíti.
 Általában a tájkép fotózás képei a 20-35mm-es tartományba tartozó nagylátószögű objektívvel készülnek.Napjinkban egyre több DSLR géphez csatlakoztatható, vagy cserélhető szupernagy látószögű objektív, így a digitális tükörreflexes gépek számára ez a látószög sem jelent gondot. Akik már komolyan foglalkoznak a fotózással, azoknak ajánlatos egy 28 mm-nél erősebb nagylátószögű objektív, (vagy egy ilyennel felszerelt a kompakt gépeknél) beszerzése. A profik azt mondják, hogy minél nagyobb a látószög, annál jobb a kép, egy 15-35 mm-es ebben az esetben hasznosabb mint a 28-70 mm-es objektív. Ezért ebben az esetben a 15, 17 vagy a 20 mm-es fix nagylátószögűekkel fényképeznek. A kommersz kompaktoknál kevésbé találkozhatunk ezzel a klasszikus nagylátószöggel, viszont a komolyabb típusoknál most már egyre több a 24 vagy a 28 mm-től induló optikai zoom, viszont ezen gépek optikáinak kompromisszuma, hogy a tele tartományuk kb. 120 mm-ig terjed.
 Növény, virág fotózás: Apró gondolatokkal kezdeném, nem mindig elég, ha csak egy tűzvörös virágot a kék ég alatt lefotózunk. Kezdjük inkább a kiválasztással, a háttér jó megválasztásával és a érdekes kompozícióval. Alaposan nézzünk bele a keresőbe, gondoljuk végig, hogy az alacsonyabb vagy a magasabb gépállás hatása kedvez-e a fotónknak. A virágfelvételeken mindig sok zöld van, ezért egészen pontosan kell exponálnunk, hogy tökéletesen azt a hatást kapjuk vissza, amit elképzeltünk. Probáljunk sötét tónusú hátteret találni a képünk mögött. A szűkre fogott képkivágásunk hatásos és ezzel elérhetjük, hogy a fotó ne legyen zsúfolt. Így a kisebb felvételi távolságoknál túl kicsi a mélységélesség, ez ellen a "rekeszeléssel" védekezhetünk. A szélcsendes időben és napokon pedig a tetszés szerinti hosszú expozíciót alkalmazhatunk, természetesen állványról. A fenti szövegre kattintva bejön egy másik oldal, ahol a fotós képtárak között válógatva, mégtöbb képet találhat és tanulmányozhatja azokat.
Ajánlott hátterek még a sötétkék, a sárga: pl homokkal felszórt kerti út, vagy sárgás-barnás-narancsos színezetű őszi levéltakaró. A fehér háttér: pl felhők, házfal...stb. Egyszóval érzékelhető, hogy a szabadban is mindig rendelkezésünkre áll szinte minden szín. Még néhány megjegyzés....ellenfényben /ami amúgy is a "kedvenc hatásaim egyike", aki ismeri a fotóim tudja mire utalok/, szóval ellenfényben a virágok különösen szépek és vonzák a tekintetet. Ebben az érdekes és hatásos megvilágításban főleg a törékeny, áttetsző szirmok mutatják meg a teljes szépségüket. Ebben az esetben már beszélhetünk némileg a "művészi hatásokról" is, mivel az itt megjelenő finom -árnyalatfokozatok- végtelen színskálájának valós értelmezéséhez és tökéletes értékeléséhez már színkultúrára van szükség. Az ellenfényes felvétlekhez legtöbször mesterséges -derítés- szükséges, olyan apró dolgoknál, mint a növények, virágok ez nem okoz olyan nehézséget. Egy kartonlap vagy alufólia is elegendő "visszavert fényt" tud adni, amely a növényhez közel helyezve elegendő. Viszont a kézitükör fénye már nagyon kemény és ez már több mint derítőfény.  A fehér virágok nagyon érzékenyek a színes reflexekre, így már az ég kék fénye is -kékessé- színezi az széleket és az árnyékokat. Itt viszont jó szolgálatott tehet egy szürke karton, mert ez egy semleges szín. Megemlíteném még, ha közgyűrűvel fotózunk, meg kell növelni az expozíciót. A virágok valódi szépsége a közeli felvételeken mutatkozik igazán meg, de ezért sok a nehézség is, mivel a közelfotónál gond lehet a bemozdulás és közelről kicsi a mélységélesség is. A virágok végtelen számú változatban és színben fordulnak elő. A digitális fényképezőgépek nem minden esetben képesek élethűen megörökíteni egyes virágok színeit. Például, a világos rózsaszín virágok fehérnek tűnhetnek a képeken. Ugyanez igaz a világos sárga virágokra is. Változtassunk a fehéregyensúly beállításán az ilyen virágok finom színeinek kihangsúlyozásához. Ajánlanék egy oldal a TERMÉSZETFOTÓZÁS kedvelőinek: http://www.termeszetfotomagazin.hu/ Kattintson a fenti felíratra ! 
www.ktfoto.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
